„Mikor elkezdtem írni, azt mondták: ha befejezem a könyvem, valaki leszek...
Mikor befejeztem a könyvem, azt mondták: ha már legalább három kötetem lesz, elismert leszek...
Mire három könyvem lett, azt mondták: ha annál a kiadónál írok majd, hatalmas leszek...
Mire annál a kiadónál írtam, azt mondták: győztél, ha már ismernek...
Mire megismertek, azt mondták: megöregedtél.
Köszönöm nekik, hogy megtanulhattam: ahogy nő az ember, vele együtt a kihívás és az elvárás is fokozódik.”
(Csabai Márk)

2018. szeptember 2., vasárnap

Egynyári kaland

„Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak.”

(David Almond)

Mennyi idő telt, és mi minden történt azóta, hogy 2015 augusztusában felálltam az asztal mellől, és elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, feltöltöm, Valék történetét a Merengőre! Ez, a direkt a Merengőre írt (második) verzió idén nyáron lett három éves. Előzménye, ­ amikor még csak a HP könyveket másoltam saját gondolatokkal kiegészítve –, pedig négy. Így telik az idő. Ezen alkalomból egy különleges kihívást kezdtem el, ennek végeredményét mutatom meg itt.

A mottó: #újra #nyár #írás #Val

Időtartam: 2018.06.15-től 2018.09.02-ig (mert csak 3-án kezdődik a suli)

Avagy írással töltöttem nyarat, de mikor mit is írtam pontosan? A kihívás célja a gyorsaság volt, hogy a nyár ideje alatt minél jobban haladhassak a történeteimmel. Íme a lista mindarról, amivel elkészültem, mert nem csak Valékkal foglalkoztam ám! :)

06.18 Damaszosz2 - Múlt, jelen, jövő befejezve
06.18 Ariana 9 javítva
08.18 Ariana 10 javítva
06.20 Ariana 11 javítva
06.22 Ariana 12 javítva
06.22 Ariana 13 javítva
07.04 Golgota tér befejezve
07.11 Val 2 javítva
08.11,17:48 Ariana 14 befejezve
08.12 Zólyomi út befejezve
08.26 0:09 Nori 1 befejezve
09.02 11:56 Nori 2 befejezve

A linkek a történet merengős lelőhelyére vezetnek, amiken nincs, azokat még nem töltöttem fel a Merengőre. Amint ez megtörténik, természetesen pótolom. :)

Búcsúzóul egy kép, ami szerintem pont illik ide. :)

2018. augusztus 5., vasárnap

V, mint Victoria


Tegnap volt a szülinapom, ennek alkalmából egy rövidebb bejegyzéssel készültem nektek az írói nevem eredetéről. Victoria Cole-nak nevezni magam (a történeteim borítójára ezt szoktam írni), de a merengős nevem Victoria2002. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy az írónő nem tudott belépni a Victoria Cole nevű merengős profiljába. És mivel igen feledékeny – pedig csak 16 éves lett, nem 86 –, elfelejtette, hogy ilyenkor nem az újraregisztrálás a megoldás, hanem az, hogy szólunk az adminoknak, elkészült a Victoria2002 profil. Azt pedig azóta is használja, nincs vele semmiféle belépési gond. :) (Hogy miért beszélek magamról E/3-ban, ne kérdezzétek! :D)

Tehát, Victoria Cole vagy Victoria2002, mindegy is, mindkettő Victoria. :D Szóval, fogadjátok szeretettel kutatásom eredményét. :)

A Viktória női név latin mitológiai eredetű, Victoria a latin mitológiában a győzelem istennője. A név jelentése győzelem, diadal, férfi párja a Viktor. Naptári névnapja december 23-án van, a nem naptári november 17-én. Kifinomult és kedves név, emlékeztet a volt brit királynőre. A Viktória név az 1970-es évektől kezdett népszerűvé válni, az 1990-es években már igen gyakori volt, a 2000-es években a 2-10. leggyakoribb női név.

A név elemzése:
Ezen név a felelősséggel bíró, méltóságteljes személyiség kialakulását támogatja. Birtokosa sikerorientált, örömét a sikerekben találja. Szinte mindenben diadalt ér el, amihez csak fog (nem egészen). A kudarcot viszont nehezen viseli, minden sikertelenséget veszteségnek él meg. Becsüli a minőséget, számára az anyagiak vannak az első helyen (ezzel sem értek egyet). Nagy érdeklődéssel fordul a filozófia felé, de különféle művészetek is nagyon lekötik, mint a színjátszás, az irodalom, a zene. Sokat tűnődik az élet mögöttes tartalmán, érdeklik a különféle vallások és az okkultizmus is.

 
Igaz, magyaros írásmóddal, de ez is az én nevem. :D

2018. július 15., vasárnap

Infó órán szerzett oklevelek

Leírás: ebben a tanévben volt utoljára infóm, ettől kezdve már nem fogom tanulni. Kár, szerettem ezt a tantárgyat. Búcsúzóul felteszem erre az oldalra az okleveleket, amiket a programozással való ismerkedés során szereztem. Valamiért büszke vagyok rá, hogy végig tudtam csinálni a feladatokat. :)






 

Képzelt interjú velem

Leírás: Igen, nem vagyok normális, tudom. :) Akkor vegyük úgy, hogy egy újságíró szereplőm csinálta velem. Vagy nincs olyanom? Nem baj, majd lesz... ;)

Képzelt interjú velem

Megtennéd, hogy bemutatkozol az olvasóknak?
Nos, Szabina vagyok, jelenleg tizenöt éves, Budapesten lakom, azon belül is Budán...

Mielőtt elmondod a tajszámodat is, hadd szakítsalak félbe. Inkább arról beszélj, milyen egy napod. Milyen vagy te egy átlag hétköznap?
Mivel nyár van, ezért fölül rövid ujjú pólóban vagyok látható, alul viszont sosincs rajtam rövidnadrág, nem szeretem mutogatni a lábaimat. Maximum térdtől lefelé, ha nagyon meleg az idő, de a farmert szeretem a legjobban (fekete színben, bár abból csak egy van, a többi kék). Bal csuklómon egy barna és egy fekete fonott bőrkarkötő szokott lenni, ezek házi készítésű, anyukám keze munkája – na, azért én is segítettem. Egy kicsit. Rendszerint egy kicsit, fekete hátizsákot hordok, ha a városban járok.

Hogy kell elképzelni ezeket a városi útjaidat? Hová mész ilyenkor?
Szeretek zenét hallgatni, miközben sétálok valahová, ezt Youtube-ról szoktam, mert a telefonomon nincs elég hely. Ilyenkor bal kezemben fogom a telefont, és a fülem közelében tartom. Főleg, ha az Üllői út mellett sétálok; ott akkora a zaj, hogy alig hallom a zenét. Néha kicsit énekelek is, amennyiben nincs senki a közelemben. Borzasztó a hangom. *nevet* Az, hogy hová megyek, igen változatos. Ma francián voltam, illetve dolgozni.

Diákmunka? Mit csinálsz?
Nem, az ötven óra kötelező közösségi munka az érettségihez. A ferencvárosi Család- és Gyermekjóléti Központban irattárat rendezek. Vagyis a számítógépen beviszem Excelbe a régi, már lezárt ügyek adatait – gyerekneve, születési dátuma, anyja neve, lakcíme. És sorszámozom őket.

Miért pont ezt választottad? Ezzel szeretnél foglalkozni felnőttként?
Nem, a pénzügy érdekel. Ezt a személyes érintettség miatt választottam. Meg talán azért, mert nincs messze.

Mennyit utazol munkába? És mivel mész?
Általában 45 perc körüli az az időtartam, amit az utazással töltök. 8E-vel, négyes metróval és négyes villamossal megyek.

És a szabadidődet mivel töltöd? Az íráson kívül.
Öhm, szoktam futni a környékünkön – mióta dolgozom, nagyon fáradt vagyok, mikor hazaérek, így az utóbbi egy hétben nem voltam. De hiányzik. Felvenni a futócipőmet, aztán gyerünk!

Milyen futócipőt veszel fel?
Kéket. *nevet* Egyébként Saucony Cohesion 10 a márkája.

Szereted a márkákat?
Attól függ, miben. Az utcai cipőim rendszerint márkásak, de ketchupban például a noname/saját márkásakat szeretem legjobban.

Miért márkás az utcai cipőd? És milyen?
Mert eddigi tapasztalataim alapján tartósabb. Az előző egy kék színű, magasszárú Adidas Neo volt, két évig hordtam napi szinten. Pár hónapja dobtuk ki, akkor kaptam apukámtól a mostanit. Ez fekete, és Nike Tanjun sportcipő. Én szemeltem ki a Boráros téri kispláza Sport Factoryjában. Erről jut eszembe, az egyik osztálytársam szerint az nem kispláza, hanem üzletház. Kis hülyém... de annyira bírom. *mosolyog*

Tényleg, az osztálytársaid. Ők is tudják rólad, hogy írsz? Esetleg olvassák is a műveidet?
Valószínűleg tudják, mivel amit nálunk egy ember hall, azt továbbadja a többieknek. De nem nagyon szoktam velük az írásról beszélgetni, úgy érzem, ez a személyiségem két külön része – mármint az iskolai viselkedésem és az írásaim. Egy fiúnak mégis megmutattam, mit írtam; miután elolvasta azt mondta, szóljak, ha kiadom, mert ő lesz az első, aki megveszi.

Melyik történeted volt ez?
Az eposzom. Még nincs fenn a Merengőn.

Merlinem, hányfélét írsz te egyszerre?
Nos, van A sötétség lánya és a kisregénye, az Indiánok földjén – ezeket éppen javítom, mert annak idején eléggé összecsaptam őket, nem figyeltem a részletekre. A Hó és vért nemrég folytattam kábé egy éves kihagyás után, most írom a tizennegyedik fejezetet. Emellett van a Mit rejt a neved? novellagyűjteményem, amit alkalmanként írok, ha van ötletem (augusztusban két új novella is várható hozzá). Az eposzomat éppen pihentetem, hiszen így is sokat írok egyszerre. Amúgy huszonnégy fejezetesre tervezem, ebből kettő van kész, és addig nem akarom feltölteni a Merengőre, amíg meg nem írom az egészet. Ja és van még egy csomó ötletem is történetekre, de erről egyelőre nem nyilatkozom.

Naaa... Szerintem lenne, akit érdekel, miket tervezel még!
A legújabb ötletem egy Thor fanfiction, Loki + saját szereplő párosítással. Már nagyon várom, hogy megírhassam. *mosoly*

Vége 
2018.07.13

A nagy világvallások erkölcsi tanításai

Leírás: ezt a fogalmazást még 8. osztályban írtam az erkölcstan tanáromnak. Nem kellett beadni, így nálam maradt, tegnap találtam meg a tankönyvemben. Gondoltam, felteszem ide, megmutatom mindenkinek, akit érdekel. :)

A nagy világvallások erkölcsi tanításai

Az élet védelme és tisztelete minden korban mást és mást jelentett. Például a kalandozások korának híres mondája szerint az elfogott Lehel vezér csellel és erővel megölte a német-római császárt, ugyanis az akkori hit szerint az az ember, akit egy harcos életében megöl, szolgája lesz a túlvilágon. Annak idején ezért a tettéért Lehel vezért hősnek tekintették, ma viszont ez már nem számítana hőstettnek. Ahogy én látom, a mai világ túl kifinomult ahhoz, hogy megbocsásson egy gyilkosságot. Állatias, durva tettnek számít, ám egyes változatai – korszakonként és kultúránként eltérő mértékben – elfogadhatónak számítanak. Példának okáért az arab országokban létezik még halálbüntetés, az eutanázia, bár hazánkban tiltott, például Hollandiában, Svédországban és Svájcban engedélyezett. Noha a világvallások válasza ebben a kérdésben szinte azonos, az életet isteni eredetűnek tekintik, s kioltását bűnnek tartják, szerintem vannak kivételek a tízparancsolat "Ne ölj!" törvénye alól. Az önvédelemből elkövetett gyilkosságot én személy szerint csak akkor tekintem kivételnek, ha az illetőnek tényleg nem volt más lehetősége, és ölnie kellett, hogy önmagát védje. A bűn megtorlásakor elkövetett gyilkosság számomra ugyanolyan bűnnek számít, mintha nem a megtorlás lett volna a cél. Úgy gondolom, hogy a bosszú semmiképpen sem megoldás, mert ha az ember megöl egy gyilkost, azzal csak azt éri el, hogy olyanná válik, mint ő. Ha a gyilkosságot egy katona követi el a háborúban, azt nem tartom se hősies tettnek, se bűnnek. Amennyiben a katona hazájáért vagy egy általa igaznak tartott eszméért harcol, és feltétlenül szükséges, elkerülhetetlen, hogy embert öljön, akkor én nem érzem úgy, hogy ezzel bűnt követett volna el. Az öngyilkosság ilyen szempontból kilóg a sorból. Az nem számít bűnnek, hiszen teljes mértékben egyénfüggő, hogy ki mit gondol magáról az életről. Ha valaki nagyon kilátástalannak érzi már az életét, és nem érzi, hogy lenne még kiút számára, akkor szerintem elfogadható, ha öngyilkosságot követ el. Elvégre az ő élete, ha ő nem tartja bűnnek, amit tett – márpedig, ha megtette, valószínűleg nem tartja annak –, senkinek sincs joga vitatni a döntését. Egyrészt azért, mert senki sem tudhatja, mi játszódott le abban az emberben, aki öngyilkos lett, másrészt mert ez egy olyan személyes dolog, ami csak az adott személyre tartozik. Ezek persze az én véleményeim a téma egyes területeiről, a különböző vallások erről kissé mást és másképpen tanítanak. Például a muszlimoknál, az iszlám vallás követőinél létezik a dzsihád fogalma, mely a hitük terjesztésének érdekében vívott háborút jelenti. Ebben az esetben a harcot egy ultimátumnak kell megelőznie, amiben az iszlám vallás vezetője felszólítja az ellenfeleit, hogy térjenek át az iszlám hitre. Ha ez nem következik be, a dzsihád csak akkor tör ki. Éppen ezért, ezekből kifolyólag a dzsihád nemcsak egy háború, hanem a társadalom vallásos életének része. Az eddigiekből következik, hogy az élet értékét erkölcsi szempontból sem lehet meghatározni, mivel minden ember más és más, mindenkinek más a szemlélete ebben a kérdésben.

Vége

A magyar nyelv szépsége

Leírás: Szerintem a magyar nyelv az egyik legszebb, nagyon kifejező és gyönyörűen lehet vele leírni az egyes dolgokat. Bizonyításként itt van ez a kis szöveg, amit egyébként a gyakorikerdesek.hu-n találtam. Az eredeti szerzőjét én sem ismerem, így nem tudom megjelölni.


Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz? Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez. De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit a diplomáciai körökben. Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére, Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele). Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért másik vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

Vége

2018. május 7., hétfő

Ajánló

Leírás: Az osztályfőnököm talált egy pályázatot, ami arról szólt, hogy ajánlót kell írnunk egy általunk választott könyvről. Azt mondta, ezzel "örökbe fogadom" a választott művet. Nos, én Philippa Gregory A fehér királynő-jét választottam adoptált gyermekemnek. :) És ezt a szöveget írtam hozzá ajánlónak.

Ajánló: Philippa Gregory: A fehér királyné

Rólam tudni kell, hogy szeretem a történelmi könyveket, Philippa Gregory művei pedig ezeken belül is nagy kedvenceim. A fehér királyné volt az első könyv, amit az írónőtől elolvastam. A villamoson láttam valakinél ezt a könyvet, és a címe, illetve a borítója alapján annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy megkértem nagymamámat, vegye meg nekem. A ballagásomra adta oda, s pár nap alatt kiolvastam.

Nagyon tetszett, az írónő igazán jó munkát végzett, amikor írta. A történet jól felépített és logikus, kitűnik belőle, hogy a szereplők egyes tettei milyen következményekkel járnak. Ráadásul történelmileg is hiteles, látszik, a megírását hosszas kutatómunka előzte meg. A szereplők reálisak, és saját célokkal rendelkeznek, akár a valódi emberek. A fehér királyné egy magával ragadó könyv, mely a múltba kalauzolja az olvasót. Számomra azért is érdekes volt, mert a Rózsák háborúja korabeli Angliáról korábban szinte semmit se tudtam, ezen a könyvön keresztül ismertem meg. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy a főszereplő egy szerethető karakter, ezenkívül egy okos nő, akit nem pusztán magukkal sodornak az események, hanem bizonyos mértékben ő maga irányítja őket. A főhős, Woodville Erzsébet – a címben szereplő fehér királyné – módfelett becsvágyó asszony, ennek ellenére szimpatikus a családjához való ragaszkodása és szeretete miatt. Nem az a típus, aki mindent, még a családját is feláldozná a hatalomért. A történetben sok az összeesküvés, az ármány és az árulás; talán pont ezek miatt olyan izgalmas.

Összességében, én egy nagyon jó könyvnek tartom A fehér királynét. Emiatt döntöttem úgy, hogy elolvasom Philippa Gregory más műveit is, elsősorban azokat, amelyek Woodville Erzsébet közeli rokonairól szólnak. Két ilyen könyv már ott is van a polcomon.

Vége 
2018.03.16