„Mikor elkezdtem írni, azt mondták: ha befejezem a könyvem, valaki leszek...
Mikor befejeztem a könyvem, azt mondták: ha már legalább három kötetem lesz, elismert leszek...
Mire három könyvem lett, azt mondták: ha annál a kiadónál írok majd, hatalmas leszek...
Mire annál a kiadónál írtam, azt mondták: győztél, ha már ismernek...
Mire megismertek, azt mondták: megöregedtél.
Köszönöm nekik, hogy megtanulhattam: ahogy nő az ember, vele együtt a kihívás és az elvárás is fokozódik.”
(Csabai Márk)

A musztángcsődör

Leírás: Egy Horseland fanfiction egy-két jelenete és a vége. Ebből született ez a novella.

Kimentem az istállóba. Hajnal volt még, de megszoktam már, hogy ekkor kelek. Nem reggeliztem, ilyenkor nem szoktam még éhes lenni. Szokásos ruhámat - farmert és pólót - viseltem, ahogy Will is. Ő lovász, és lovasoktató egy személyben, plusz még a legjobb barátom is. A szüleimé ez a farm, ahol lovakat tartunk, lovagolni tanítunk gyerekeket, és nem utolsó sorban rengeteg időt töltünk lóháton. A bátyám és én mindketten a lovak mellett nőttünk fel. Gondoztuk őket, lovagoltunk, ezért hamar megbarátkoztunk az istálló körüli munkákkal.

A bátyám, Benny a lovaglóórák megtartásában szokott segíteni. Ő tizennégy éves, én tizenhárom vagyok. Ezért az én dolgom az istálló takarítása, és a lovak gondozása a szüleink segítségével.

Ez az otthonom, természetes, hogy besegítek. Az utóbbi időben megnövekedett a munkám, mert egy musztáng került hozzánk. Arion egy vadló ménes vezére, azonban megsérült, ezért van nálunk. Már majdnem meghalt, amikor megtaláltuk, emiatt hoztuk ide. Egyiküknek sem híve a vadlovak természetes életébe való beavatkozásnak, de meg kellett tennünk, Arion érdekében.

Ennek egy hónapja. Azóta Arion felépült, megerősödött, és készen áll visszatérni a ménese élére.

Bementem az istállóba, kinyitottam a boksz ajtaját, és megálltam Arion mellett. – Gyere!

Hátat fordítottam neki, ahogy kimentem a bokszából, de így is követett. Mindenfajta szerszám nélkül jött utánam, s azonnal megtorpant, amikor én is megálltam.

– Menj. Szabad vagy, gyerünk!

Arion rám nézett, és rögtön eszembe jutott, hogy mennyire okosak a lovak.

Mennyire szép lenne, ha engem választana a szabadság helyett! De erre esélyem se volt, ő egy musztáng, és ennek megfelelően viselkedett.

Ahogy látta, hogy komolyan gondolom, tényleg mehet, rögtön kilőtt. Magasra tartott fejjel, lobogó sörénnyel és farokkal száguldott el. Hamar eltűnt a dombok mögött, és már nem is láttam.

– Hát, ennyi volt – gondoltam.

Hátrafordultam, és indulni készültem. Ekkor éles nyerítést hallottam a hátam mögül.

Visszafordultam, s nem hittem a szememnek. A gyönyörű fekete mén ott állt a domb tetején. Még egyszer felnyerített, és felágaskodott.

Így köszönte meg, hogy a gondját viseltem.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése