Leírás: ezt a fogalmazást még 8. osztályban írtam az erkölcstan tanáromnak. Nem kellett beadni, így nálam maradt, tegnap találtam meg a tankönyvemben. Gondoltam, felteszem ide, megmutatom mindenkinek, akit érdekel. :)
A nagy világvallások erkölcsi tanításai
Az élet védelme és tisztelete minden korban mást és mást
jelentett. Például a kalandozások korának híres mondája szerint az elfogott
Lehel vezér csellel és erővel megölte a német-római császárt, ugyanis az akkori
hit szerint az az ember, akit egy harcos életében megöl, szolgája lesz a
túlvilágon. Annak idején ezért a tettéért Lehel vezért hősnek tekintették, ma
viszont ez már nem számítana hőstettnek. Ahogy én látom, a mai világ túl
kifinomult ahhoz, hogy megbocsásson egy gyilkosságot. Állatias, durva tettnek
számít, ám egyes változatai – korszakonként és kultúránként eltérő mértékben –
elfogadhatónak számítanak. Példának okáért az arab országokban létezik még
halálbüntetés, az eutanázia, bár hazánkban tiltott, például Hollandiában,
Svédországban és Svájcban engedélyezett. Noha a világvallások válasza ebben a
kérdésben szinte azonos, az életet isteni eredetűnek tekintik, s kioltását
bűnnek tartják, szerintem vannak kivételek a tízparancsolat "Ne ölj!"
törvénye alól. Az önvédelemből elkövetett gyilkosságot én személy szerint csak
akkor tekintem kivételnek, ha az illetőnek tényleg nem volt más lehetősége, és
ölnie kellett, hogy önmagát védje. A bűn megtorlásakor elkövetett gyilkosság
számomra ugyanolyan bűnnek számít, mintha nem a megtorlás lett volna a cél. Úgy
gondolom, hogy a bosszú semmiképpen sem megoldás, mert ha az ember megöl egy
gyilkost, azzal csak azt éri el, hogy olyanná válik, mint ő. Ha a gyilkosságot
egy katona követi el a háborúban, azt nem tartom se hősies tettnek, se bűnnek.
Amennyiben a katona hazájáért vagy egy általa igaznak tartott eszméért harcol,
és feltétlenül szükséges, elkerülhetetlen, hogy embert öljön, akkor én nem
érzem úgy, hogy ezzel bűnt követett volna el. Az öngyilkosság ilyen szempontból
kilóg a sorból. Az nem számít bűnnek, hiszen teljes mértékben egyénfüggő, hogy
ki mit gondol magáról az életről. Ha valaki nagyon kilátástalannak érzi már az
életét, és nem érzi, hogy lenne még kiút számára, akkor szerintem elfogadható,
ha öngyilkosságot követ el. Elvégre az ő élete, ha ő nem tartja bűnnek, amit
tett – márpedig, ha megtette, valószínűleg nem tartja annak –, senkinek sincs
joga vitatni a döntését. Egyrészt azért, mert senki sem tudhatja, mi játszódott
le abban az emberben, aki öngyilkos lett, másrészt mert ez egy olyan személyes
dolog, ami csak az adott személyre tartozik. Ezek persze az én véleményeim a
téma egyes területeiről, a különböző vallások erről kissé mást és másképpen
tanítanak. Például a muszlimoknál, az iszlám vallás követőinél létezik a
dzsihád fogalma, mely a hitük terjesztésének érdekében vívott háborút jelenti.
Ebben az esetben a harcot egy ultimátumnak kell megelőznie, amiben az iszlám
vallás vezetője felszólítja az ellenfeleit, hogy térjenek át az iszlám hitre. Ha
ez nem következik be, a dzsihád csak akkor tör ki. Éppen ezért, ezekből
kifolyólag a dzsihád nemcsak egy háború, hanem a társadalom vallásos életének része.
Az eddigiekből következik, hogy az élet értékét erkölcsi szempontból sem lehet
meghatározni, mivel minden ember más és más, mindenkinek más a szemlélete ebben
a kérdésben.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése