Leírás: A szilveszteri tűzijáték és az alkoholmentes
gyerekpezsgő inspirálta ezt a novellát.
Az ablakpárkányon könyökölök, ahogy kibámulok az
ablakon. December 31-e van, alig több, mint három óra van hátra
éjfélig. Újra eltelt egy év, megint itt vagyok, papír nélkül
ugyan, de jó memóriával. Régen szokás volt nálunk, hogy
felírjuk egy füzetbe, hogy mit fogadunk meg az új évre
vonatkozóan. Később aztán leszoktunk erről, mert én nem vagyok
az a fogadkozós típus. Idén viszont én leszek az, aki megfogad
valamit.
Félig hátrafordulva felemelem kölyök pezsgővel teli poharamat
az asztalról. A kezemben tartom, de nem iszom bele. Pedig barackos,
a kedvencem.
Újra az ablak felé fordulok.
Visszagondolok az elmúlt egy évre. Szeretet, kedvesség,
gyűlölet, bizalmatlanság, boldogság, düh, kétségbeesés,
búcsú – rohannak meg az emlékek. Megrázom a fejem,
hogy mederbe tereljem őket, de konokul ellenállnak,
emlékeztetve az ígéretemre.
Az orrom magasságába emelem a poharat, felfelé nézek, és
halkan megszólalok.
– Míg emlékszem arra, hogy ki vagyok, és honnan jöttem,
nem szegem meg az ígéretemet! Míg emlékszem arra, hogy mi volt
tegnap, és mi lesz holnap, tartom a szavam! Míg emlékszem a
gyermek énemre, és a legjobb barátnőmre, addig nem nyugszom, míg
nem érem el a célomat! Míg emlékszem arra, amit átéltem,
harcolni fogok magamért, s a jövőmért!
Suttogva kezdtem, kiáltva fejeztem be. De a legfontosabb még
hátra van.
– Én, Nyírő Szabina Dóra Lex Victoria ezennel fogadom, hogy
valóra váltom az álmomat!
Egy pillanatra a fejem fölé emelem a poharamat, majd leeresztem,
s belekortyolok.
A háttérben a szivárvány minden színében pompázó tűzijáték
pecsételi a fogadalmam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése